XI. fejezet

Els� cs�k

-          Sesshoumaru nagy�r mi t�rt�nt? – k�rdezte Jaken, mikor megl�tta gazd�j�t, amint a f�lmeztelen l�nyt cipeli.

-          Lem�sz a t�parthoz, ott vannak a ruh�i. Hozd fel �ket. –

-          Igenis. – v�gta mag�t hapt�kba, majd el is szaladt.

Sesshoumaru lefektette a l�nyt a pr�mj�re f�loldalasan. Mivel Kagom�n, csak egy megk�tetlen fels� �s egy bugyi volt, a szellem csak �vatosan lejjebb h�zta a h�t�n�l. Kagome h�t�n m�g mindig ott vir�tott h�rom sz�p k�k bar�zda, amib�l �ml�tt a v�r. Sesshoumaru felitatta amennyire csak tudta, majd egy hossz� anyaggal szorosan �tk�t�tte.

-          Fsz. – szisszent fel ekkor a l�ny.

-          Fel�bredt�l? – k�rdezte a maga flegma st�lus�n Sesshoumaru.

-          Fel. – m�rgel�d�tt �s fel�lt – �! – sikkantott fel mikor �szre vette j�form�n nincs is rajta ruha, majd �szbe kapott – A szalamandrad�mon… A ruh�im… -

-          Mindj�rt meg�rkeznek. K�l�nleges sz�ll�tm�ny. –

Kagome v�gign�zett mag�n, �szrevette a k�t�st, ami eddig fel sem t�nt neki. Meredten b�mult a szellemre.

-          H�tulr�l k�t�ztem be. Nem mintha �rdekelne. – g�nyol�dott.

-          K�… k�sz�n�m. – mondta, mivel nem tudott m�st felelni, mik�zben paradicsom pirosra v�ltott arcsz�ne.

-          Majd mosd ki. – fordult el.

-          J�… Sesshoumaru… - fogta meg a szellem v�ll�t.

-          Mi az? – goromb�skodott, de mikor megl�tta a Kagome k�zel�t� arc�t, megenyh�lt �s gyeng�den megcs�kolta a l�nyt.

A cs�k percekig tartott, m�g valami, vagy ink�bb valaki f�lbe nem szak�totta.

-          Sesshoumaru nagy�r… - ejtette ki a ruhahalmazt kez�b�l Jaken �s ledermedve �llt szembe az im�nt m�g cs�kol�z� p�rral.

-          � a ruh�im! – terelte el a sz�t Kagome �s a cuccaival egy�tt elvonult egy boz�tosabb r�szbe – Hi�nyzik az egyenruh�m. – l�pett ki m�r teljes �lt�zetben.

A t�bbiek nem feleltek, csak kicsit zavartan eln�ztek m�s fel�. Kagome fogta mag�t �s visszafek�dt a pr�mre Rin mell�. �s mivel �lmos volt el is aludt.

„Megcs�koltam… m�g a v�g�n olyan leszek, mint ap�m. V�g�l is haland�, m�g ha most d�moni ereje van is… �s az �cs�m…” – meredt a t�zbe Sesshoumaru, majd az alv� l�nyra n�zett.

Melegs�g �nt�tte el a sz�v�t �s m�r nem volt benne k�ts�g. Szereti Kagom�t!

XII. fejezet

Ek�zben m�shol

Esteledett, h�v�s sz�l f�jt. M�r mindenki aludt, csak egy valaki motoszk�lt a kunyh�ban �s dermedten n�zett egy ez�st�s l�nyre.

„Kikiyou l�lekrabl�i… Akkor � is itt lesz a k�zelben…” – gondolta mag�ban �s nekiv�gott az �jszak�nak.

-          Inuyasha! – bomlott kedvese karjaiba a miko – Tudtam, hogy elj�ssz. –

-          Kikiyou, mi�rt h�vt�l? –

-          L�tni akartalak. – hallatszott az egyszer� felelet.

-          �n is t�ged. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk.

M�g sok�ig �lvezt�k a pillanatot, ami csak az �v�j�k lehetett. Mikor hajnalodni kezdtek Inuyasha visszaindult t�rsaihoz. Meglepetten vette �szre, hogy m�r mindenki �bren van. Fesz�lt hangulat lett �rr� rajtuk.

-          Inuyasha! Hol volt�l!? – torkolta le Sango.

-          Mi�rt? –

-          Kagome, elt�nt! – jajvesz�kelt a kis r�kad�mon.

-          Kagome?! –

-          V�rj Inuyasha! – l�pett oda Kaelde is – Kikiyouval tal�lkozt�l igaz? –

-          I… igen. –

-          Akkor m�r mindent �rtek. – mondta az any� sejtelmesen.

-          Mit �rtesz? – faggatta a hanyou.

-          A j�slat, e t�jt volt meg�rva. Szerintem megl�tott titeket. Most valahol m�r d�monk�nt j�rja �tj�t, de egy biztos, visszaj�n �rted. –

-          �n nem �reztem Kagome illat�t. �s mi az, hogy visszaj�n �rtem?! –

-          Gyermekem, majd megl�tod, de nem lesz egy sz�p tal�lkoz�s. –

-          A j�slatban nem az �llt, hogy elpuszt�tja a vil�got? – elm�lkedett a szerzetes.

-          De igen, nem �rtem hogyan lehet, de �r�lj�nk, am�g �l�nk. A mi�rtekkel r��r�nk m�skor foglalkozni. –

-          Meg kell keresn�nk! – szor�totta �k�lbe kez�t Inuyasha.

-          Gyermekem, tudom, hogy f�j, de Kagome d�monn� v�lt. Nem az akit mi ismert�nk. Tudatlanul bolyong a vil�gban, �s csak egy c�lja van, a bossz�. –

-          Engem nem �rdekel, ut�na megyek! –

-          Inuyash�nak igaza van, ha szellem is meg kell keresn�nk. – helyeselt Sango.

-          �n is veletek tartok. – csatlakozott Miroku – Kaelde any�. – intett, hogy hajoljon k�zelebb – Sippout itt hagyjuk. Ha Kagome val�ban �tv�ltozott, a mosolyg�s Kagom�ra eml�kezzen, aki mindenkivel t�r�d�tt… -

-          �rtem. –

-          Akkor indulunk! – k�sz�ntek el �s m�r �ton is voltak.

XIII. fejezet

Fura ez �gy…

Reggel mikor Kagome fel�bredt hideg sz�l csapta meg. A l�ny beremegett. Mikor �szrevette a m�r r�gen kialudt t�z mellett gubbaszt� szellemet odas�t�lt hozz�.

-          J� reggelt! – �lt le mell� �s v�ll�ra hajtotta fej�t.

-          Kor�n fel�bredt�l. – v�laszolt Sesshoumaru megszokott h�v�s hangj�n.

-          Egyszer nem tudn�l csak annyit mondani, hogy neked is, vagy viszont. –

-          Neked is. – h�zta mosolyra sz�j�t.

-          Sesshoumaru… tudnod kell, hogy ami tegnap t�rt�nt… -

-          Az csak hirtelen felindul�s volt. –

-          Igen… - mondta csal�dottan a l�ny, nem igaz�n ezt akarta kihozni a dologb�l.

Sok�ig n�ma csendben �ltek �s n�zet egym�s szem�be, majd mikor m�r nem b�rt�k tov�bb egym�snak estek, �s heves cs�kol�z�sba kezdtek. Mikor m�r od�ig jutottak, hogy leveszik egym�sr�l a ruh�kat meg�lltak, �s k�rbe n�ztek. Csal�dottan vett�k �szre, hogy amiben lehetetlen�l rem�nykedtek, hogy a t�bbiek nincsenek ott, nem val�s�g. Rendbe szedt�k magukat, megigaz�tott�k hajukat �s ruh�ikat, majd tisztes t�vols�gra egym�st�l besz�lgetni kezdtek.

-          Mi lesz Inuyash�val? – tette fel a k�rd�st Sesshoumaru.

-          Inuyasha… tudod �n, nagyon szerettem, de ez rem�nytelen � Kikiyou�. T�bbek k�z�tt ez�rt lettem d�mon… de most m�r… azt hiszem, k�pes vagyok tov�bb l�pni. �s ha te is �gy gondo… -

-          J� reggelt! – �bredt fel Rin �s kik�sz�l�dott a meleg bund�b�l.

-          J� reggelt Rin – mosolygott Kagome.

A kisl�ny bele�lt Kagome �lbe �s onnan n�zte a meredt szellemet.

-          Jaken! – ki�ltott az.

-          Igen nagyuram? – �bredt fel a kis szolga is.

-          Hozz t�zif�t! –

-          Na de reggel nagyuram? –

-          Igen reggel, m�g kor�n van, �s a l�nyok f�znak. –

-          Ez egyre rosszabb, a nagy�r m�r t�bb haland�val is foglalkozik, ennek nem lesz j� v�ge… - motyogta mag�nak, mik�zben b�natosan elbattyogott.

-          Sesshoumaru mi elmegy�nk enni valahova, l�ttam, egy falut a k�zelben. Te nem j�ssz? – k�rdezte a l�ny.

-          Nem �n nem eszek emberi �tket. –

-          Tudom, de az�rt elk�s�rhetn�l minket. –

-          Nem. Maradok. –

-          Ahogy gondolod. – hagyta r� Kagome �s k�zen fogva elindult a kisl�nnyal.

XIV. fejezet

A fogad�ban

-          Mit esz�nk ma? – k�rdezte Rin.

-          M�g nem tudom. Bemegy�nk a fogad�ba. –

-          J� napot. Enni szeretn�nk. –

-          Fizetni is tudsz? –

-          H�t iz�… - vakargatta a h�t�t.

-          A kiszolg�l�l�ny beteg, �gy nem tud bej�nni eg�sz d�lel�tt. Kaptok �telt, ha beseg�tetek. –

-          Hol van? Meg tudom gy�gy�tani. –

-          K�sz�n�m, de az, az � baja, ha d�lut�n nem j�n be, felveszek m�st, de most nincs senki, aki be tudna �llni. De ha te be�llsz kapsz �telt. –

-          Csak egy d�lut�nra? –

-          Igen. –

-          Rendben. –

-          Akkor, gyertek ut�nam. El�sz�r egyetek, azt�n te, vedd fel ezt. A kisl�ny meg menjen h�tra mosogatni. –

-          Mi lenne, ha ink�bb �n ledolgozn�m azt is? –

-          Ahogy akarod. –

-          Rin egy�l sz�pen. – adta az �telt a kicsinek, � maga meg felvette az egyenruh�t �s odament a t�bbi felszolg�l�hoz. –

Mikor a f�n�k megj�tt, hogy kiossza a feladatokat, Kagome egyb�l reklam�lni kezdett.

-          Ez a ruha t�l kicsi, �pphogy nem l�tszik ki bel�le a fenekem. – panaszkodott.

-          Angyalom mi ebb�l �l�nk. Ez�rt vannak ebben a fogad�ban ilyen sokan. Te �s Chiyo szolg�ltok fel. Suu, Kaoi az italos hord�khoz. Lain, Celly most ti mosogattok. –

-          Nem mosogathatn�k �n? – k�rdezte b�tortalanul Kagome, mik�zben a szokny�j�t h�zogatta lefele, �s agg�dva n�zett v�gig, egy pi�s f�rfi csord�n.

-          Nem, egy ilyen arcot k�r lenne elrejteni. –

-          Remek. – mondta, majd szolg�latba �llt

Egy �ra m�lva m�r eg�szen �sszebar�tkozott a t�bbi l�nnyal. M�r nem volt sok h�tra a munkaid�b�l. Kagome t�relmesen t�rte a hozz� ir�nyzott, henceg� besz�l�sokat, de amikor r�vertek a fenek�re olyat adott visszak�zb�l, hogy az illet� lefordult a sz�kb�l. Ekkor ker�lt csak nagy bajba. Egy m�sik r�szeg kez�n�l fogva az �l�be r�ntotta �s szorosan mag�hoz fogta. Kagome nem szabadult. Seg�ts�g�rt ki�ltott, de csak Chiyo szaladt oda, � sem tudott sok mindent tenni. Ekkor l�pett be valaki a fogad�ba. Valaki, akit annyira feld�h�tette a l�tv�ny, hogy v�gzett a l�nyt fogva tart� alakkal.

-          Nem esett bajod. – k�rdezte h�v�sen Sesshoumaru.

-          Ne… nem. – dadogta Kagome, aki m�g mindig nem t�rt teljesen mag�hoz.

-          Hol van Rin? –

-          H�tul. –

-          Maradj itt, mindj�rt hozom. – azzal Sesshoumaru elindult h�tra.

N�h�ny sikoly �s er�szakos z�rej ut�n a mosolyg� Rinnel k�zen fogva t�rt vissza.

-          Mehet�nk? – k�rdezte a szellem Kagom�t.

-          Igen. –

-          Kagome, te elm�sz ezzel? – sikkantottak fel agg�dva a l�nyok.

Kagome m�r nem felelt csak lassan elballagtak.

XV. fejezet

Szeretlek

-          Honnan tudtad, hol vagyunk? – k�rdezte Kagome, imm�r ism�t a t�borban.

Rin �s Jaken m�r aludtak, csak ilyenkor tudtak norm�lisan besz�lni.

-          T�l sok� nem j�ttetek. Elindultunk megkeresni titeket. A faluig k�vettem az illatod. Azt�n meghallottam a sikolyt.

-          Agg�dt�l �rt�nk? –

Sesshoumaru nem felelt, nem az � asztala volt az �rzelg�sk�d�s, csak r�n�zett a l�nyra. Ebb�l Kagome mindent kiolvasott. Gyeng�ds�get, aggodalmat, f�lelmet.

-          Sajn�lom. – sz�lalt meg v�g�l b�nb�n�an – De csak akkor adtak �telt, ha dolgozom �rte. –

-          D�mon vagy, elvehetted volna. –

-          �n nem vagyok olyan… a sz�vem ember �s soha nem gyilkoln�k csak az�rt, mert �hes vagyok. –

-          Haland�. – fordult el Sesshoumaru.

-          Haland�… az lehet. De ez a haland� szeret. – �s itt megcs�kolta a szellemet – �s �rzem, hogy te is szereted �t. –

-          Az lehet. – h�zta mosolyra sz�j�t, majd viszonozta cs�kot.

Kagome a szellem v�ll�ra d�lt �s �gy aludt el. Megint �gy �rezte, biztons�gban van, hogy valaki mindig ott lesz mellette �s megv�di, ha kell.

XVI. fejezet

Tal�lkoz�s

M�snap kor�n tov�bb indultak. El�g nagy kit�r�t tettek, pedig csak Narakut akarj�k el�ker�teni. Most d�lnek vett�k az ir�nyt. Kicsit temp�sabban meneteltek el�refel�.

-          Sesshoumaru mi a baj? Mi�rt siet�nk ennyire? –

-          M�g s�t�ted�s el�tt �t akarok �rni az erd�n. – „Inuyasha… �rzem az �cs�m szag�t…”

-          Mi�rt? –

-          Mi�rt k�rdezel ennyit? –

-          Bocs�nat. – hajtotta le a fej�t Kagome �s b�skomoran ballagott tov�bb.

***

-          �rzem. Ez Kagome illata! Ezer k�z�l felismerem, de valami olyan furcsa… -

-          Mi Inuyasha? – s�rgette a v�lasszal Miroku, mivel el�gg� izgatott volt, hogy v�gre megtal�lt�k Kagom�t.

-          Az illata… d�moni… -

-          Nem kevered �ssze valakivel? – l�pett mell�j�k Sango.

-          Nem! Ez biztos, hogy �! De m�g valaki szag�t �rzem, ami el�gg� d�h�t�! – ki�ltott, azzal elrohant.

***

-          Utol�rt… - �llt meg Sesshoumaru �s h�trafordult.

-          Hogy mi? – �rtetlenkedett a l�ny, aki most meg�ll�totta a Rint �s Jakent cipel� s�rk�nylovat.

-          Kagome! – rohant a l�ny fel� vill�m gyorsan a hanyou.

-          Inu… yasha… - ny�gte a meglepetts�gt�l.

-          Dr�ga �cs�m, h�t te is meg�rkezt�l. – tetetett �r�met a szellem.

-          Sesshoumaru… - morgott a f�lv�r – Kagome mit keresel itt ezzel, hal�lra agg�dtuk magunkat miattad?! –

-          Inuyasha… m�g nem kellett volna tal�lkoznunk… m�g nem… -

-          Mir�l besz�lsz? – �rtetlenkedett a hanyou �s buta arcot v�gott.

-          Kagome! – ugrott a l�ny nyak�ba Sippou – Annyira �r�l�k, hogy nem esett bajod. –

-          Sippou, j�l vagy? –

-          Igen, de neked… t�nyleg… d�monszagod van… - szagl�szta k�rbe a kis r�kaszellem.

-          Igen, ez hossz� t�rt�net… -

-          Kagome! J�l vagy?! – rohant fel� Sango �s Miroku.

-          Sango! –