XVII. fejezet

-          �cs�m, te �s a bolond nagy sz�d. Fogalmad sincs az eg�szr�l mi? Semmit nem tudsz ugye? – t�rte meg a csendet Sesshoumaru.

-          M�gis mir�l k�ne tudnom?! – heveskedett a hanyou.

-          Te is tudt�l a j�slatr�l, nem igaz? –

-          Tudtam r�la, de ennek mi k�ze van ehhez? –

-          Nekem sem mes�lt el csak r�szleteket. Abb�l valamennyire �sszeraktam a t�rt�nteket. –

-          M�gis mit mondott neked?! – kapta kez�t megint a Tetsusaig�hoz.

-          Inuyasha, szerintem, ink�bb v�gig k�ne hallgatnunk. – okoskodott Miroku �s ezzel lenyugtatta a f�lv�rt.

-          Rin, Jaken el�j�hettek! – sz�lt h�tra az eddig egy bokorba gubbaszt� p�rosnak.

-          Te is Sippou! – h�vta Sango a kis r�kad�mont.

Most m�r mindannyian egy kupacba �llt�k k�rbe a szellemet, aki elkezdett mes�lni. A hi�nyz� r�szeket Inuyash��k adt�k hozz�, �gy m�r mindeninek teljes volt a sztori. Miut�n mindent tiszt�ztak. Elk�ldt�k a hanyout, hogy keresse meg Kagom�t �s besz�lj�k meg a dolgokat. �gy is lett Inuyasha b�nb�n� k�ppel elindult �s k�vette a l�ny illat�t, hogy r�tal�ljon.

XVIII. fejezet

D�nt�s

- Kagome… - sz�l�totta meg a neki h�ttal �l� l�nyt, aki m�g mindig mag�ba roskadva zokogott.

- Nem kellett volna m�g �sszefutnunk… M�g t�l korai volt tal�lkoznunk… -

- Mir�l besz�lsz?! –

- Inuyasha minden er�mmel azon vagyok, hogy elfelejtselek t�ged. M�r majdnem siker�l �s te �jra felbukkansz… -

- Kagome, mi�rt k�ne engem elfelejteni? –

Eml�kszel a j�slatra. Akkor este �n l�ttam, hogy kim�sz… ut�nad mentem, k�vettelek eg�szen addig… �s mikor megl�ttalak Kikiyouval, �n d�monn� v�ltoztam. Csak egy kis ideig, de d�monn� v�ltoztam. Azt�n ez megint megt�rt�nt, ekkor tal�lkoztam Sesshoumaru�kkal. Nem tudom, mi�rt de m�shogy tekintettem r�, �s lassan… beleszerettem… -

-          Hogy mi?! A b�ty�mba?! – h�k�lt h�tra a hanyou. –

-          Tudod Sesshoumaru sem olyan rossz, mint amilyennek gondolod. Tud kedves �s figyelmes is lenni… Neki k�sz�nhetem, hogy �gy d�monk�nt is emberi tudatomn�l maradok… de most, hogy �jra l�tlak, r�j�ttem, hogy m�g t�ged is szeretlek. – mondta ezt m�r ism�t k�nnyes szemmel.

-          Kagome, �n �s Kikiyou… �n is szeretlek t�ged, de neh�z d�nteni… -

-          Tudom, most m�r tudom, mit �rzel. De b�rmit is mondan�l, mi nem lehetn�nk boldogok. Kikiyou mindig ott lenne, �s �n szeretn�m, ha nem lenn�nk haragban. De �gy d�nt�ttem Sesshoumaru mellett van a helyem. –

-          Meg�rtem, de mi�rt pont a b�ty�m… -

-          Inuyasha… Mi is Narakut keress�k, mi�rt nem megy�nk egy�tt? –

-          Kiz�rt! – tiltakozott.

-          Inuyasha k�rlek. –

-          M�g ha �n bele is egyezn�k, nincs az a kincs, ami Sesshoumarut r�venn�. –

-          De van. –

-          Rendben. Ha �t meggy�z�d… –

-          B�zd csak ide. – mondta most m�r vid�mabban �s elindultak visszafel�.

XIX. fejezet

Egy csapat vagyunk

-          Kagome! Most m�r jobban vagy? – k�rdezte Sango, mikor  �szrevette bar�tn�j�t �s Inuyash�t a horizonton.

-          Igen. Megbesz�lt�k. – �lt le a t�bbiekhez – Sz�val, arra jutottunk, hogy mi�rt ne menn�nk egy�tt? – itt a n�ma cs�ndben gubbaszt� szellemre n�zett, de olyan k�r� szemekkel, hogy olyat m�g nem l�tott a vil�g. –

A szellem elfordult.

-          Ez mit jelent? – k�rdezte a szerzetes.

-          Ez n�la annyit tesz. Rendben, de nem �r�mmel. –

-          H�t Kagome, nem tudom, hogy csin�ltad… - n�zett elismer�en Inuyasha.

-          Akkor nem hagysz itt benn�nket?! – ugrott a l�ny �l�be Rin.

-          Nem, m�r m�rt hagyn�lak. – karolta �t a kisl�ny �s a nagy�lel�shez Sippou is csatlakozott – Mindny�jatokat, nagyon szeretlek. –

Sesshoumaru csak elmosolyodott, majd �jra h�v�s tekintettel els�t�lt.

-          Hov� megy? – �rdekl�d�tt Miroku.

-          Mindig ezt csin�lja, csak k�rbeszimatol, nem tal�l e valami nyomot. – magyar�zta Kagome.

-          Jaj nagyuram… - s�hajtozott a balsz�len Jak�n, �s m�lyen mag�ba meredt.

-          Sango, nincs kedved elj�nni velem, f�r�dni? – tette fel a k�rd�s Kagome.

-          Menj�nk. L�tt�l valahol tavat, vagy valamilyen forr�st? –

-          Igen, gyere. Rin te is j�ssz? –

-          Nem most itt maradok, j�tszok a r�k�val. –

-          R�kad�mon vagyok �s Sippou a nevem. –

-          Rendben, akkor mi megy�nk. – b�cs�ztak �s elindultak.

-          Nem Miroku, te itt maradsz. – h�zta vissza a szerzetest Inuyasha, �s tov�bb r�vedt a l�ngokba.

XX. fejezet

F�rd�z�s

-          Sz�val Kagome, nem akarsz te nekem elmes�lni valamit? –

-          M�gis mire gondolsz? –

-          Mi van k�zted �s Sesshoumaru k�z�tt? –

-          Mi lenne? Nem �rtem mire gondolsz. - pirult el a l�ny.

-          Kagome, Sesshoumaru elmondta nek�nk mi t�rt�nt, de van egy olyan gyan�m, hogy elhallgatott egy igencsak �rdekes r�szt. –

-          Tudod… �n azt hiszem, szeretem, �s � is szeret engem… -

-          �s Inuyash�val, mi lesz?! –

-          H�t �ppen ez az. – szomorodott el – M�g �t is szeretem. –

-          Kagome… ebb�l m�g nagy gondok lesznek. –

-          �n is ett�l f�lek… de most hagyjuk ezt. Mi van veled �s Mirokuval. –

-          Se… semmi. M�gis mir�l besz�lsz. –

-          Elpirult�l. Akkor mes�lj csak nekem… -

-          Most, �gy �rzem, egyre k�zelebb vagyunk egym�shoz, csak azt�n mindig feld�h�t egy m�sik l�nnyal. Nem is tudom. –

-          Szeret t�ged. Szerintem, csak f�lt�kenny� szeretne tenni. –

-          Siker�lt is neki. De ha legk�zelebb… - hadon�szott �k�lbeszor�tott k�zzel.

-          Nyugi. V�g�l minden j�ra fordul. –

-          Rem�lem, de most m�r induljunk vissza. –

-          Oh… induljunk… - egyezett bele kicsit sem lelkesen �s visszafel� vett�k az ir�nyt.

XXI. fejezet

Mag�nyos f�lelem

Mikor vissza�rtek, m�r mindenki aludt, csak Sesshoumaru nem volt sehol.

-          Kagome, hov� m�sz? – k�rdezte Sango, mikor megl�tta, bar�tn�je elindul a rengetegbe.

-          Megkeresem, �gyis besz�lni akartam vele. –

-          Nem lesz baj? –

-          Nem, felj�tt a hold. M�r meg tudom magam v�deni. – sz�lt m�g h�tra majd elt�nt az �jszak�ban.

-          Mi k�ze ehhez a holdnak. – ki�ltott m�g ut�na halkan, de k�rd�se s�ket f�lekre tal�lt.

***

-          Sesshoumaru! – sz�l�totta meg a szellemet, aki egy k�szirtr�l l�gatta le l�b�t a m�lys�gbe.

-          Mit akarsz? –

-          Ne legy�l ilyen… -

-          Kagome… ezek olyan dolgok, amiket te nem �rthetsz meg… -

-          Nem is kell, el�g nekem annyit tudnom, hogy szeretlek. –

-          Szeretsz… - h�zta keser� mosolyra sz�j�t a szellem – Szeretsz… - nevetett most m�r – Nem tudod te, mit besz�lsz… -

-          Ne legy�l velem ilyen. Most megint elj�tszod itt nekem a kem�ny szellemet, akit semmivel nem lehet felh�zni, pedig f�lsz… �rzem. De m�gis mit�l? – �lelte �t h�tulr�l.

-          F�lek, hogy elvesz�telek… - ny�get ki Sesshoumaru.

-          Engem, nem fogsz elvesz�teni… - nyugtatta meg a szellemet, majd egy cs�kot adott bizony�t�k k�pen.

M�g sok�ig voltak �gy, csak �k ketten �s n�zt�k a mag�nyos holdat.

XXII. fejezet

Gy�zelem

Reggel kor�n tov�bb indultak. Rint, Sippout �s Jakent visszak�ldt�k Aunttal Kaelde any�hoz, hogy vigy�zzon r�juk. Sango egy kicsit f�lre h�vat Kagom�t.

-          Hogy �rtetted, azt, hogy m�r fenn van a hold, meg tudod magad v�deni? – k�rdezte a Taiya.

-          H�t ez neh�z dolog… - vakarta zavartan a h�t�t Kagome – Elvileg �n egy holdszellem vagyok. Ha fenn van a hold, akkor vagyok igaz�n er�s, am�gy nem sokkal, mint egy ember, de a p�lca megv�d. –

-          Holdszellem? M�r hallottam r�luk. Egy jellegzetes fegyvert haszn�lnak, aminek a hegye hold alak�. –

-          H�t igen l�tod. – mutatta meg most a p�lc�t.

-          Igen �s ez v�ltozik �t igaz? –

-          Igen –

-          Egy ilyen �ltal halt meg �des any�m… -

-          Sango… �n annyira sajn�lom… -

-          Nem tesz semmit, hiszen nem te volt�l. Ez m�r el�g r�gen t�rt�nt… -

-          L�nyok j�tt�k m�r. – kiab�lt h�tra t�relmetlenkedve Inuyasha.

-          J�v�nk. – sz�ltak vissza �s m�r mentek is.

***

M�r k�s� d�lut�n volt mikor egyszer csak Sesshoumaru megsz�lalt.

-          �rzed? – fordult �ccs�hez.

-          Naraku… - ord�totta az, �s szorosabbra vette a temp�t.

Mint az �r�lt elrohant. Sesshoumaru ut�na. Kagome is egy cs�ppet lassabban.

-          Ha ilyen gyorsan fut nappal, milyen lehet �jszaka, mikor fenn van a hold. – �muldozott a szellemirt� Kirara h�t�n.

-          Tess�k? – �rtetlenkedett a szerzetes.

-          Semmi. – hagyta r�, majd �k is beleh�ztak.

***

-          Naraku! – ord�totta Inuyasha �s a Tetsusaig�val t�madott.

-          � a kis csapat kib�v�lt. – g�nyol�dott Naraku – plusz egy f�. Sesshoumaru… nem v�rtam, volna t�led, hogy �ssze�llsz n�h�ny haland�val meg egy korccsal. Enn�l t�bbre tartottalak. – csettintett egyet mire Kagura �s Kanna elindult Sango fel�.

A szerzetes seg�tett neki.

-          Naraku! – �rkezett meg Kagome is, imm�r teljes harci �lt�zet�ben, kimon� n�lk�l.

-          � a mi kis kedvenc haland�nk! –

-          Haland�, majd megl�tjuk. – mondta �s feln�zett az �gre a nap �ppen most bukott al�.

A hold ez�st�sen ragyogott vissza r�. Kez�ben megjelent a holdas d�rda.

-          Mi t�rt�nt?! – ijedt meg Naraku.

-          Most! Egyszerre! – ki�ltott Kagome �s neki indult.

Inuyasha �s Sesshoumaru is k�vett�k a Tetsusaig�val �s a Toukijinnel. Hatalmas f�ny, melyben keveredett a k�k, a s�rga �s az ez�st �rasztott el mindent. Mikor feln�ztek m�r nem volt ott semmi. Naraku porr� lett �s csak az �kk�vet hagyta maga ut�n. Kagura �s Kanna megtorpant, m�r nem t�madtak.

-          Most mi van? – n�zett d�bbenten a szerzetes.

-          �k csak Naraku parancs�t k�vett�k. Most, hogy m�r nincs t�bb�… - magyar�zta a szellemirt�.

-          A Kazana! – ki�ltott fel vid�man Miroku �s felemelte a megh�kkent Sang�t – Elt�nt! V�ge az �toknak. –

-          Gy�zt�nk. – vette fel az �kk� darabot Kagome - Most m�r teljes az �kk�. –

-          Igen… v�ge… - n�zett f�l Inuyasha �s �lvezte, ahogy a sz�l cir�gatja arc�t.

-          Akkor ezt vidd el Kikiyounak. – l�pett oda hozz� a l�ny.

-          Mi?! Neki adod, de hisz ez a ti�d. –

-          Inuyasha… �n Sesshoumaruval maradok… Ennek seg�ts�g�vel Kikiyou �letre kelhet, hisz most csak egy b�b. –

-          Kagome biztos vagy ebben? –

-          Igen, biztos, Legyetek boldogok. –

-          Kagome… mi�rt nem maradtok vel�nk? Maradhatn�nk egy csapat. –

-          H�t… - n�zett itt a szellemre.

-          T�lem, ha ezt szeretn�d. – egyezett bele a szellem.

-          K�sz�n�m. – ugrott a nyak�ba.

�gy indultak vissza Kaelde any�hoz.

XXIII. fejezet.

Sors

-          Kaelde any�, hogy lehet az, hogy Kagome, nem puszt�totta el a vil�got, ahogy az meg volt �rva? – k�rdezte Miroku a kunyh�ban.

-          Csak egy lehets�ges v�lasz jut eszembe. Ez Sesshoumaru. –

-          Sesshoumaru?! – d�bbentek le.

-          Val�sz�n�. az�rt mert Sesshoumaru feledtette vele. –

Itt a szellem furcsa szemekkel n�zett Kagom�ra, aminek egy cs�k lett a v�ge.

- Az a l�nyeg, hogy v�g�l minden j�ra fordult. Ne k�rd�jelezz�k meg a sors akarat�t. Mindent okkal tesz. – fejezte az any� �s intett, hogy ideje nyugov�ra t�rni.

XXIV. fejezet

Epil�gus

Inuyasha f�lt�masztotta Kikiyout, akivel k�z�sen �rizt�k tov�bb a szent �kk�vet. Sango v�gre igent mondott a szerzetesnek �s most m�r k�t kis Mirokuval �lnek boldogan. Kagome �r�kre Sesshoumaruval maradt �s e falu mikoja lett Kaelde hal�la ut�n, persze n�ha m�g haza l�togat. �s mind boldogan �ltek egy faluban szomsz�dk�nt.