III. Mi ez az egész? Amikor a házukhoz ért Nicole a lépcsö tetejéröl látta, hogy Kagome a szentély fele megy, gondolta megijeszti, így nem szólt, hanem ö is elindult felé. Amikor odaért csendesen benyitott, Kagome épp akkor ugrott be a kútba, és Nicole látta a kútban eltünö Kagomet. Teljesen kétségbe esett. "Most mit csináljak? Kagome öngyilkos lett... megölte magát... Talán, ha utánna kiabálok ez nem történik meg..." Ezek a mondatok keringtek a fejében és vagy tizenöt percig vívódott így míg végre elhatározta, hogy benéz a kútba. "Talán nem halt meg, talán csak eszméletét vesztette" Benézett a kútba, de nem látott semmit, mivel közben már besötétedett. -Le kell mennem.-eröt vett magán és leresztette a kötelet amit vett. -Kérlek légy életben...kérlek-mondta miközben leereszkedett. Amint leért körülnézett, de Kagomenek nyoma sem volt.-De ez nem lehet... láttam, hogy leugrott-alig mondta ki ezeket a szavakat egy furcs fény vette körül, ami amlyen gyorsan jött el is tünt."Mostmár biztos, hogy hallucináltam !" Gondolta, majd felnézett. Látta a csillagokat.-Ez meg hogy lehet? Áhh... biztos van egy lyuk a tetön.-Majd elkezdte a kötelet keresni, de azt sem talalta.-Ez már sok! Én nem fogok egy kútban éjszakázni!! -Majd elkezdett fölfele mászni. *** (E közben a faluban) Kagome és Inuyasha Kaede anyó kunyhója elött ültek, beszélgettek. Rin és Sippo már aludtak, Yaken pedig valami fura fözetröl morgott magának. Miroku cspta a szelet Sangonak, aminek a jutalma egy hatalmas pofon volt. Sesshoumaru pedig egyszerüen unott arcal nézett maga elé. Egyszer csak Kagomet egy fora érzes keritette hatalmába. -Inuyasha! Egy ékköszilánk van a közelben! -Hallotátok ezt? Kagome ékköszilánkot érez! -Lehet hogy Naraku egyik csatlósa-mondta Miroku-vagy Naraku maga!- ez már az addig unatkozó Sesshoumaru érdeklödését is felkeltette. Végre leróhatja a tartozását ennek a szánalmas kis csapatnak, és Narakuval is végezhet. Két legyet egy csapásra! Azzal elindultak arra amerre Kagome az ékköszilánk jelenlétét érezte. A Csontok Kútja felé. Nicole ekkor kászálódott ki a kútból és körúlnézett: -Ez nekem sok! Elöször azt hiszem, hogy Kagome öngyilkos lett, most meg ez!Valószinüleg még mindíg éjjszaka van, és én pedig alszom!-nyavajgott a lány. Kagomeék sebesen közeledtek a kút féle amikor Kagome felkiáltott: -Már látom az ékkövet! Pontosan elöttünk!-majd egy alakot láttak kirajzolódni a sötétböl. Sesshoumaru elöre futott, hogy végezzen az idegennel.-Sesshoumaru! Nee!-kiáltotta Kagome, de már késö volt. Sesshoumaru a lány elött termett, torkon ragadta és felemelte. Nicole az álomteóriáról le is tett, mert a kéz ami a nyakát szorongatta nagyon is igazi volt. -Sesshoumaru ne öld meg! ö nem Naraku társa!-futott oda Kagome. -Ha nem, akkor ki? -Ö egy régi baratom.-azzal Sesshoumaru elengette a lány nyakát, aki lehuppant a földre. A többiek álmélkodva nézték a furcsa lányt, akiröl Kagome az állította, hogy a barátja. Hiszen nem nyujtott mindennapi látványt haspólójában és a miniszoknyájában, zöld szemeivel és barna hajával. -Kagome, mi ez az egész? Hol van Yokyo? És kik ezek?-kérdezte kétségbeesetten. -Nyugi, mindent megmagyarázok, de elöbb menjünk a faluba, itt egy kicsit veszéjes, és még neked is el kell magyaráznod, hogy hogyan kerültél ide. -Veszéjes? Hogy érted, hogy veszejes? Több ilyen elmebeteg is rohangál idekinn?-bökött Sesshoumaru felé, és még mindig a nyakát dörzsölgette. -Hát, mondhatjuk.-mondta Kagome, és a falu fele terelte a lányt.