VI. fejezet Eml�kek �s er� M�g csak d�lut�n volt, de Rin m�r elaludt, nagyon kif�radt. Kagome k�zelebb �lt a szellemhez �s r�n�zett. - Szellemek sz�gyene, az �cs�m ut�n. – mordult r� Sesshoumaru. - Mi?! – - M�g Rint sem tudtad megv�deni. – - De megv�dtem, mondjuk, nem tudom, hogyan… - - Ha �n nem �rkezem meg… - - Ha te nem m�sz el! Tudom, hogy gy�l�lsz, mert v�g�l is �n hab�r d�monn� v�ltam, m�g mindig haland� vagyok. A sz�vem nem v�ltozott… - - Pont err�l van sz�. Ha m�r egyszer valami csoda folyt�n ilyen er�t kapt�l, haszn�ld ki! – - Nem tudom, hogyan kell haszn�lni! – - Akkor hogyan csin�lt�l v�d�pajzsot?! – - Nem tudom, csak �gy j�tt, �reztem, hogy azt kell mondanom. �szt�nb�l. – - Remek, akkor lenn�l sz�ves m�skor �szt�nb�l �lni. Nem el�g, ha csak megv�ded magad, vissza kell t�madni. Ott van a holdl�ndzsa, csak d�sznek van veled. – - L�ndzsa? – ny�jtotta ki el�re kez�t �s megint megjelent a p�lca – Hiszen ez csak egy kicsi bot k�vel. – - Am�g nem h�vod el� az erej�t. – - Erej�t? Te meg honnan tudsz ennyi mindent r�lam �s a „d�monfajt�mr�l”? – - Az any�m, l�tod a homlokomon a hold alak� jelet. Az any�m holdd�mon volt, � is pont ilyen nyakl�ncot viselt �s a fegyvere is ilyen volt. Val�sz�n�, hogy �r te is levontad a k�vetkeztet�s, miszerint te is holdd�mon lett�l. Nem tudom, hogyan, de ez most nem �rdekes. �desany�m, mikor megtudta ap�m, Inutashio m�s n�t szeret, m�ghozz� egy ostoba haland�t, bossz�t esk�z�tt, de m�g miel�tt beteljes�thette volna meghalt. – - Sz�val ez�rt gy�l�l�d ennyire Inuyash�t. – szomorodott el a l�ny. - � �s Izayoi tehetnek any�m hal�l�r�l… - mondta h�v�s arccal, de bel�l k�nnyezett. - Nem j� az, ha elrejted az �rz�seidet, mert bel�lr�l nyomnak sz�t. – suttogta �s sokatmond�an �t�lelte a szellemet. Sesshoumaru �gy �rezte most ez neki a legjobb. S�rni akart egy kiad�sat, de nem tehette. A b�szkes�ge, kiskor�ban, azt tan�tott�k neki, soha ne mutassa ki, mit �rez, mert az a gyenges�g jele. Most meg csak �gy felt�nik egy l�ny, �s az ellenkez�j�t �ll�tja. Ennek tetej�be m�g hisz is neki. - Tudod az �n ap�m is kor�n elhagyott benn�nket. De anya mindig csak azt mondta. Boldogg� tette, hogy ha csak ilyen kev�s ideig is, de ilyen nagyszer� f�rje volt. – eml�kezett vissza Kagome. - Any�d nagyon er�s asszony lehet. – - Er�s, itt bel�l. – tette kez�t Sesshoumaru sz�v�hez. - �s mire ment vele. Att�l az �letben b�rmikor meg�lhetik. – - Tudod az �n vil�gom nem ilyen. Persze ott is van er�szak, de az�rt nem rohang�lnak term�szetf�l�tti l�nyek az utc�kon. Sokkal fontosabb, hogy eszesebb legy�l, t�bb mindent megoldhatsz, mint nyers er�vel. – - Most el�sz�r besz�ltem valakinek a m�ltamr�l, az �rz�seimr�l, ha b�rkinek elmondan�d meg�llek. – fenyegette Sesshoumaru. - Hm. – mosolyodott el a l�ny. - Mi az? - - Most ny�lt�l meg el�ttem. Tudom, hogy ez kellett neked, hogy valakinek elmond mi b�nt. De te sem gondoltad komolyan, hogy megfenyegetsz. T�nyleg meg akarsz engem �lni. – t�rta sz�t karj�t Kagome m�g mindig mosolyogva. - Hm. – gondolkodott el a szellem – Igazad van. Nem akarlak meg�lni, �s t�nyleg j�lesett besz�lni valakivel, r�gen volt m�r… – - Tudod, ezzel most sokkal er�sebb lett�l. – - Te meg mindig ilyen „b�lcs” volt�l? – g�nyol�dott Sesshoumaru. - Nem, de az �let tan�t. – d�lt h�tra �s csak n�zte a csillagos eget, m�g el nem aludt. VII. fejezet K�zeled�s - Ne! – ki�ltott fel Kagome – Csak �lom volt. – nyugodt meg. K�rben�zett. Nem �bresztett fel senki. M�g nagyon s�t�t volt, k�s� este lehetett, a hold ez�st�sen ragyogott az �gen. „M�r megint ez a r�m�lom, mi�rt �lem �t �jra, meg �jra. �s amikor Inuyasha megcs�kolja…” – d�rzs�lte szem�t – „�desany�m, mikor megtudta ap�m, Inutashio m�s n�t szeret, m�ghozz� egy ostoba haland�t, bossz�t esk�z�tt, de m�g miel�tt beteljes�thette volna meghalt… Ha m�r egyszer valami csoda folyt�n ilyen er�t kapt�l, haszn�ld ki… Remek, akkor lenn�l sz�ves m�skor �szt�nb�l �lni… – visszhangoztak fej�ben Sesshoumaru szavai – „V�g�l is igaza van. Gyakorolnom kell!” – tiszt�zta mag�ban �s bevette mag�t a s�r� erd�be. Nem kellett sok�ig mennie, m�ris megt�madt�k. Egy hatalmas szellem �llt el�tte teljes �letnagys�gban. S�t�tz�ld b�r�b�l t�sk�k �lltak ki. Szarv�val fel lehetett volna emelni egy elef�ntot. Szeme k�ken izzott, de nem ez volt benne a r�miszt�, hanem az a s�t�ni kacaj. - Kisl�ny! – sz�lt oda Kagom�nak. - Kisl�ny, nem tudod, mit besz�lsz! – ki�ltott �s kez�ben megjelent a p�lca. - Azzal a kis vacakkal akarsz ellenem harcolni?! – r�h�g�tt – J� lesz fogpiszk�l�nak. – - Majd megl�tjuk! – a p�lc�t el�re ny�jtotta �s �gy suttogott – Hold, ki m�mort hozol, s beragyogod az eget. Adj er�t nekem, hogy elpuszt�tsam, e sz�rnyeteget! – ekkor a kez�ben megjelent egy k�vekkel d�sz�tett l�ndzsa, amit ez�st f�ny fogott k�rbe. Kagome er�teljesen megindult. Felugrott �s a monstrum v�ll�ba sz�rta fegyver�t. Az felord�tott �s m�g idegesebben hadon�szott, egy m�ter �tm�r�j� lyukas kez�vel. A l�ny nem habozott m�g egyszer lecsapott. Most telibe tal�lt. A szellem semmiv� foszlott. �s a csat�ra, m�r csak a l�ny combj�n t�tong� v�g�s eml�keztetett. Nem nagyon f�jt neki, csak ronda volt. M�g s�t�lgatott egy darabig a s�r�ben, majd visszament a t�borhoz. M�r hajnalodott, �gy h�t le�lt a par�zsl� fa�gakhoz. N�zte, ahogy utols� erej�vel, m�g utolj�ra �tveszi a t�z az ir�ny�t�st a fa felett, majd diadalittasan elt�vozik. - Hol volt�l? – hallatszott a fagyos hang. - Se… sehol. – dadogott Kagome. - �rzem a v�red illat�t. – hajolt k�zelebb �s tov�bb szimatolt – A l�bad… megs�r�lt. – - Semmis�g. – - Hol volt�l? – - Csak gyakoroltam egy kicsit. – - �jnek �jjel�n j�rod az erd�t, �s sz�rakoz�sb�l sz�rnyeket �lsz meg. – - Nem sz�rakoz�sb�l. Most m�r tudom, hogyan kell haszn�lni a p�lc�t. Este, mikor fenn van a hold, sokkal er�sebb vagyok. – Sesshoumaru nem felelt. Lek�t�tt egy kend�t oldal�r�l �s a l�ny seb�re helyezte. �vatosan bek�t�zte. - Mi… mit csin�lsz? – lep�d�tt meg Kagome. - Nem l�tod?! Bek�t�z�m. – - K�sz�n�m… csak nem vagyok hozz�szokva, hogy ilyen kedves vagy velem. Rinen k�v�l senkivel nem b�nsz �gy. – - De j� nekem. – Kagome csak elmosolyodott �s n�zte, ahogy Sesshoumaru m�g egy utols� sim�t�st v�gez remekm�v�n. Kagome libab�r�s b�re falfeh�rr� v�lt, a v�rvesztes�gt�l. - F�zol? – k�rdezte a szellem. - Egy kicsit. – mondta, mivel m�g, �gy hajnalt�jban is el�gg� h�v�s volt az id�. Sesshoumaru levette kimon�j�t, �s a l�nyra ter�tette. Kagome h�l�s szemekkel n�zett r� ezzel jelezve egy �letre lek�telezte. - Szerezni k�ne neked valami f�ls�t, amit erre fel tudsz venni. Nem vagy annyira sz�v�s, mint egy d�mon. – - H�t igen, el�gg� lenge �lt�zet. Egy olyasmi kimon� j�l j�nne, mint a ti�d, term�szetesen n�iben. – - Holnap keres�nk egy falut. – - K�sz�n�m… k�sz�n�m, hogy veletek lehetek, hogy befogadtatok �s mindent, amit �rtem tett�l k�sz�n�m. – - Ne h�l�lkodj. Nem �rdek n�lk�l teszem. – fordult el a szellem. - Te soha nem v�ltozol… - nevetett a l�ny, mintha �vek �ta ismern� a szellemet. Tudta Sesshoumaru kezdi �t megkedvelni. VIII. fejezet Egy ruh��rt - Rin, indulunk! – ki�ltott h�tra a r�ten j�tsz� kisl�nynak. - Hov�? – k�rdezte Jaken. - Semmi k�z�d hozz�. – torkolta le a szellem. - Faluba ruh��rt. – felelt Kagome �s kedvesen mosolygott. - Ruh��rt? – szaladt oda Rin. - Igen ez nem �ppen a megfelel� �lt�zet sz�momra ez�rt keres�nk egy falut. – - �s vesz�nk egy sz�p yukat�t? – - Igen. – mondta �s a kisl�nyt k�zen fogva elindultak. Mikor a faluhoz �rtek egyb�l megl�tt�k ez utc�n, talig�kon �rul� kof�kat. Sok�ig n�zel�dtek, m�g tal�ltak egy ruha�rust. Sesshoumaru odament hozz� �s mit meg nem mondjak nem �ppen fizet�s v�s�rl�sra k�sz�lt. Kagome m�g id�ben meg�ll�totta. - Mennyi�rt �rulja a ruh�kat? – �rdekl�d�tt. - 200 yen, de van, amelyik 250. – - Az dr�ga. – - Igazi selyem mindegyik. Fogja csak meg. – - Mi lenne, ha felaj�nlan�m, a szolg�ltat�saimat. – - A szolg�ltat�sait?! – h�zta ravasz mosolyra sz�j�t �s kaj�nul v�gign�zett a l�nyon. - Nem szajha. – l�pett k�zbe Sesshoumaru. - Nem, nem is mondtam ilyet, csak te vagy az egyetlen, akinek ez fordult meg a fej�ben. – n�zett d�h�sen Kagome a szellemre – Gy�gy�t� vagyok. – k�z�lte. - Gy�gy�t�? – �mult el a kofa. - Igen, de b�rmi m�s munk�t is el tudok v�gezni. – - Akkor viszont azt hiszem a bar�todra lesz sz�ks�gem. – - Hm? – - Egy d�mon, minden nap elj�n ide �s elvisz egy hajadont. Azt �ll�tja, feles�g�l veszi �ket, de szerint�nk, csak eb�del. Lassan m�r nem marad n� a faluban. – - �s azt akarod, int�zzem el? – l�pett k�zelebb Sesshoumaru. - A legk�zelebbi �ldozat az �n l�nyom lesz. A falu �t jel�lte ki. – - Gyerekeid vannak, �s ilyesmik fordulnak meg a fejedben? – n�zett szemreh�ny�an a szellem. - Ne vess meg. Mit csin�lhat az ember, ha egy „istenn�” felaj�nlkozik neki? – - Nem aj�nlkoztam fel. – gurult be Kagome – �s nem kell nekem seg�ts�g. Egymagam is elb�nok azzal a d�monnal. – - Ne nevettess egy l�ny, nem b�nhat el vele. – - Majd megl�tjuk! – - Rendben akkor, gyere ut�nam. – mondta a falusi �s bevezette �ket a h�z�ba. - Aoi! – - Igen ap�m? – l�pett be a szob�ba egy kicsit dundi, de gy�ny�r� l�ny. - Aoi! Hozd a mennyasszony ruh�d! – - Ap�m minek az? – - Ez a l�ny itt, elmegy helyetted. Azt �ll�tja, meg�li a sz�rnyeteget… egy yukat��rt. – A l�ny n�ma cs�ndben eltipegett, nemsok�ra vissza is t�rt egy pap�rba k�t�z�tt csomaggal. - Vezesd a kisszob�ba. – hallatszott az utas�t�s. - Gyere velem. – ragadta k�zen Kagom�t. - Ez az esk�v�i ruha. – adta kez�be Aoi. - Musz�j felvennem, k�t perc alatt v�gzek vele. – - Nem tudom, ha ap�m azt mondta, biztos volt valami oka. – - Rendben. – mondta Kagome �s hagyta, hogy Aoi fel�lt�ztesse. IX. fejezet Egy ruh��rt 2 - K�sz vagyunk. – j�ttek el� a l�nyok. Sesshoumarunak, aki a t�bbiekkel egy gy�k�nyen �lt elakadt a szava. Kagome egy gy�ny�r� h�feh�r ruh�ban l�pett el�j�k, amin ez�st bevarr�sok voltak. Mindenhol csillog� f�tylak fedt�k. Hossz�, fekete haj�t egy liliomos csattal fogt�k �ssze. Arc�n h�z�d� k�t m�regcs�kj�t p�derrel fedt�k el. - Gy�ny�r� sz�p vagy Kagome. – �muldozott Rin. - K�sz�n�m. - - Elfelejtetted, k�ldet�sed van, nem most h�zasodsz. – g�nyol�dott Sesshoumaru - Tudom, nem �n ragaszkodtam, a ruh�hoz. – - Ha nem siker�lne meg�ln�d, nem fog gyan�t. – - Vagyis, ha nem �l�m meg �n leszek a vacsi. – - Pontosan. – - Mikor kell mennem. – - Most m�r elindulhatunk a dombra. – sz�l a falusi, s �gy is tettek. Aoi ott maradt Rinnel �s Jakennel. M�r estellett mikor fel�rtek a dombra. Sesshoumaru �s a ruha�rus egy t�volabbi helyet v�lasztott n�z�t�rnek. Kagome pedig f�loldalasan let�rdelt a puha f�be. Nem kellett sokat v�rni a sz�rny megjelent. Legink�bb egy hatalmas gy�khoz lehetett hasonl�tani. Mikor megl�tta Kagom�t, szeme felcsillant. A l�ny fel� vette az ir�nyt. Mikor oda�rt a neki h�ttal �l� l�nyhoz, megsz�l�totta. - Te vagy az �ldozat. – sziszegte. - Nem. – fordult meg �s az addigra l�ndzs�v� v�ltozott fegyvert belesz�rta a d�monba. – Te vagy az �ldozat. – - Mi?! – lep�d�tt meg, de visszat�madt. – Hogy mered. – v�jta a l�nyba karmait. - � – ny�g�tt a f�jdalomt�l, megfordult �s teljes erej�vel a d�monba sz�rta fegyver�t. – F�nyes Hold v�red sz�l hozz�d. Ha k�ny�rg� szavaim hall�d. Ne hagyj cserben, adj er�t nekem! – ki�ltotta. Mindent ez�st�s f�ny bor�tott el… - Tartozol egy ruh�val. – s�t�lt oda a ledermedt f�rfihez Kagome. - Mi… mi vagy te? – - Egy m�g kiel�g�tetlen vev�d. – - Nem hallod. – mordult Sesshoumaru. Mikor visszamentek, vagy harminc ruh�t el�j�k tett. Kagome nem is tudott v�lasztani. V�g�l egy fekete-feh�r r�zsasz�n vir�gokkal d�sz�tett kimon�t vett el. R�h�zta eddigi �lt�zet�re (nem a menyasszonyi ruh�ra, hanem a lezser harci ruh�ra) �s m�r mentek is tov�bb. Nem akartak ott �jszak�zni. X. fejezet Testv�ri bossz� Az erd�ben t�boroztak. A Jaken hozta f�b�l meleg t�z lobogott. Rin ott aludt Sesshoumaru pr�mj�n. - Elmegyek lef�r�dni. M�r r�gen nem voltam, csupa d�mon trutym� vagyok. – jelentette ki Kagome. - N�k. – legyintett a szellem. - N�k?! M�r ez is valami. – mondta, majd els�t�lt a k�zeli t�hoz. Levetk�z�tt �s beleg�zolt a v�zbe. Mindenhol alaposan lemosta mag�t, de mikor a h�t�hoz �rt, felsikkantott. „A karmol�sok” – eml�kezett vissza, majd �jra al�mer�lt. - Te vagy az, aki meg�lte az �cs�met! – hallatszott h�ta m�g�l a dermeszt� hang, mikor felj�tt. - Ki… ki vagy te? – ijedt meg Kagome, �s j�l megn�zte mag�nak a m�g kor�bbin�l is nagyobb szalamandra d�mont. - Megbosszulom! – ord�tott �s a v�dtelen l�ny fel� csapott. Az gyorsan kirohant a partra �s, amit csak tudott mag�ra vett. Hirtelen �sszeesett. A v�g�sok a h�t�n pirosan felizzottak, majd elk�k�ltek. - A m�reg! – kacagott a d�mon �s k�zel�tett az �jult l�ny fel�. Ekkor �rkezett meg Sesshoumaru, aki �rezve a szalamandra szag�t, egyb�l iderohant. Megl�tta az al�ltan hever� Kagom�t, aki egy sz�l kimon� fels�ben fesz�tett. Majd �szrevette a fel�je nyugodtan s�t�l� sz�rnyeteget. Vette a lapot. Felugrott �s f�nyostor�val kett�has�totta a hatalmas d�mont. �ts�t�lt a maradv�nyokon egyenesen a l�nyhoz. �llt egy kicsit f�l�tte, majd mivel az m�g mindig nem mozdult meg karjaiba vette, �s visszavitte a t�borhoz