I. fejezet A j�slat A kis csapat �ppen egy hossz� �s sikeres �kk�szerz�si akci�b�l t�rt vissza, Kaelde any� faluj�ba. Kagome szok�s szerint hazal�togatott, hiszen m�g egy ideig �gysem indulnak tov�bb, mert Inuyasha s�lyos sebeket szerzett. Kagome h�rom nap m�lva vissza is j�tt �s meglep�dve l�tta, hogy mindenki �t n�zi a k�t k�r�l �llva. Kicsit megijedt a balj�s tekintetekt�l �s odafutott bar�taihoz. - Mi t�rt�nt? – k�rdezte a l�ny. A t�bbiek nem feleltek, csak n�ma cs�ndben lehajtott�k fej�ket. - Kaelde any�! – l�pett k�zelebb az id�sasszonyhoz – Mi t�rt�nt? – - Nagy baj l�nyom, nagy baj… - kezdete szomor�an. - Mi… mi t�rt�nt? – hebegte a f�lelemt�l. Kaelde any� el�vett egy tekercset �s olvasni kezdte. „Egy d�mon, ki k�zel �ll hozz�tok, Egy d�mon ki �rtatlan l�nyotok. Ki a j�v�b�l �rkeze erre a F�ldre, S ki elpuszt�t mindent szent nev�re. Az egyetlen gonoszt szolg�lja, S nincs ki �t, megv�ltsa. �let�ben sokat szenvedett, Sz�ve elutas�t�sra lelt. Keser�s�g�ben, b�nat�ban. M�r nincs sz�ks�ge a vil�gra. A hold vele lesz�lla S �r�k s�t�ts�get hoz a vil�gra.” - Mi… mit jelentsen ez? – - Kagome… - hallatszott egy elhal� hang a hanyou fel�l. - Gyermekem, ez a j�slat r�lad sz�l. – fogta meg v�ll�t Kaelde any�. - Honnan veszitek, lehet, hogy m�s… - - Nem ismer�nk m�st, ki a j�v�b�l j�tt �s papn�. – - �n nem vagyok papn�, se szent. – - Kagome, ez nek�nk is f�j… - k�zd�tt k�nnyeivel az any�. - Ugye ti nem hiszitek? – verete bar�tai mellkas�t. - Kagome… �n tudom, hogy j� vagy. Nem b�ntan�l soha senkit �nsz�ntadb�l. – fogta meg a s�r� l�ny kez�t Inuyasha. - Mi tudjuk, hogy nem b�ntan�l minket. – �lelte �t bar�tn�j�t Sango. - M�g sz�p hogy nem. – csatlakozott a szerzetes. - K�sz�n�m nektek. – �rz�keny�lt el Kagome. - �n nagyon szeretlek! – ugorta nyak�ba a kis r�kaszellem. - Kagome, term�szetesen �n is szeretlek. A faluban maradhatsz, de meg kell tenn�nk az �vint�zked�seket. Az embereket majd �n lerendezem. – nyugtatta a l�nyt �s v�gign�zett a falusiakon. - K�sz�n�m Kaelde any�. – - Gyere. – er�ltetett, mosolyt arc�ra az �regasszony �s bementek a kunyh�j�ba. Miroku�k k�vett�k �ket - Biztos, hogy a j�slat r�lam sz�l? – - Semmi sem lehet biztos, de nem ismer�nk m�s mik�t aki a j�v�b�l j�tt. – - �rtem, de m�gis mi�rt… Mi�rt v�ln�k �n d�monn�? – - A j�slatban azt �rja, az�rt mert nem szeret az, akit te szeretsz. – - Kire gondol Kagome? – k�rdezte Sango. - Kire?! Se… senkire. – pirult el. - Hagyjuk ezt most. – mentette meg az any�. II. fejezet �tv�ltoz�s Esteledett, h�v�s sz�l f�jt. M�r mindenki aludt, csak egy valaki motoszk�lt a kunyh�ban �s dermedten n�zett egy ez�st�s l�nyre. „Kikiyou l�lekrabl�i… Akkor � is itt lesz a k�zelben…” – gondolta mag�ban �s nekiv�gott az �jszak�nak. Csendben l�pdelt, de valakit �gy is f�l�bresztett. Kagome volt az, aki k�vette a hanyout. - Inuyasha! – bomlott kedvese karjaiba Kikiyou – Tudtam, hogy elj�ssz. – - Kikiyou, mi�rt h�vt�l? – - L�tni akartalak. – hallatszott az egyszer� felelet. - �n is t�ged. – �rt �ssze forr� cs�kban ajkuk. „Inuyasha…” – k�nnyezett Kagome, aki mindezt v�gign�zte – „Mindig ez van, Inuyasha mindig is Kikiyout szerette. �n csak m�sodik lehetek… Nem tudom mit v�rtam…” – Kagome szeme ekkor v�r�sen felizzott – „B�rcsak ne lenne t�bb� Kikiyou! B�rcsak elt�nne! Akkor nem lenne t�bb gond. � �gyis halott… Istenem, hogy gondolhatok ilyenekre” – tisztult ki megint szeme �s s�rva elfutott. Futott, ahogy csak a l�ba b�rta. K�nnyei csillogva sz�lltak sz�t az �ton. Morajl� hangok hallatszottak, m�g az erd� is s�rt. A sz�l szomor�an j�rta v�gig a t�jat �s ezt h�resztelte: Elkezd�d�tt… Kagome addig szaladt, m�g m�r maga sem tudta, hol j�r. Feln�zett a csillagos �gre �s szomor�an lehajtotta fej�t. „H�t igaz… Akkor, ott �reztem, hogy valami bennem…” – maga sem tudta megfogalmazni, ezt �t kell �lni – „Nem mehetek vissza, Inuyash�ra ugyan nem haragszom. Nem hitegetett, mindig is tudtam, hogy nem engem szeret… de Sango, Sippou… Miroku, Kirara, az emberek… ha b�rmi bajuk esne, azt sohasem bocs�tan�m meg magamnak…” – gondolataib�l egy h�tborzongat� hang r�zta fel. - Egy ilyen sz�pl�ny, ilyen k�s� este… - l�pdelt fel� egy p�kd�mon – ma m�g �gysem ettem semmit. Kagome ijedten fordult h�tra, de azt�n k�nnyes szemekkel karjait kit�tva n�zett szembe a megv�lt� hal�lla. - V�gezz velem gyorsan! Nekem m�r nincs mi�rt �lnem… csak m�sokat b�ntan�k. – A szellem egy kicsit megh�tr�lt, de azt�n megindult a l�ny fel�. - Ahogy akarod! – Kagome csak �llt ott t�tlen�l �s v�rta. Az utols� pillanatban azonban felugrott �s kett�has�totta a sz�rnyet. Szeme �jra v�rben �szott. Kecsesen landolt a puha f�v�n, majd el�jult. - Sesshoumaru – sama! N�zd, az ott Kagome! – szaladt k�ts�gbe esetten Rin a mozdulatlan l�ny fel� – Kagome –sama, Kagome – sama! – keltegetet hasztalan. - Rin! M�r megint merre k�sz�lt�l? – futott fel�j�k Jaken – � Sesshoumaru nagy�r! �n vigy�ztam r�, csak elsz�k�tt. – menteget�z�tt a kis szolga. - Rin! – sz�lt a nagy�r oda. - Sesshoumaru – sama ez Kagome! – - Nem �rdekel, itt hagyjuk. – - De hiszen m�g �l. Nem hagyhatjuk itt! – - Azt mondtam, itt hagyjuk. – - K�rlek. – N�zett sz�pen a kisl�ny. Sesshoumaru nem felelt csak felvette a m�g mindig al�lt l�nyt �s elvitte a t�borukhoz. III. fejezet �j t�rs - Rin… - �bredezett a l�ny. - H�t magadhoz t�rt�… - �lelte �t a kisl�ny. - �n itt! – t�rt mag�hoz – Nem! El kell mennem! – ugrott fel, de neki�tk�z�tt valakinek. - Kicsit t�bb h�l�t! – - Sesshoumaru… - n�zett v�gig a t�zif�t hoz� szellemen. - Kit v�rt�l? – g�nyol�dott. - �n… - ny�gte Kagome, majd t�rdre esett. - Gyenge haland�. – n�zett megvet�en �s kardj�ra tette kez�t. - Ha nem megyek el gyorsan, nem csak gyenge haland� leszek… - kezdte, de ekkor ism�t �tv�ltozott. De szeme most nem izzott v�r�sen. Csak a tekintete lett sokkal elsz�ntabb. Z�ld iskolai egyenruh�j�t most egy f�tyolos k�k-fekete bikinire eml�keztet� ruha v�ltotta fel. Nyak�ban egy hold bross ragyogott. Arc�n k�k m�regcs�k h�z�dott. Kez�ben egy holdas p�lc�t tartott, amivel kiv�dte a fel� tart� t�mad�st. Sesshoumaru nagyon megh�kkent, v�gign�zett a l�nyon �s az �t k�ts�gbe esetten �lelget� Rinen. Kagome kicsit megh�tr�lt �s � is v�gigm�rte mag�t. Kicsit meglep�d�tt. Ha eddig �tv�ltozott, nem maradt tudat�n�l. - Rin. – t�rdelt a mellette ny�sz�rg� kisl�nyhoz. - Kagome – sama… Mi t�rt�nt? – - Ez hossz� t�rt�net. – hajtotta le fej�t, majd a m�g mindig ledermedten �ll� szellemre n�zett. Az le�lt, �s �gy n�zte a l�nyokat. Ek�zben Jaken, aki m�g csak most �rkezett meg a t�zifaszed�sr�l ijedten ugrott h�tra gazd�ja m�g�. - E… ez ne… nem az a haland� l�… l�ny? – dadogta. - De az. �s nem tudom, hogyan v�ltozott d�monn�. M�g az illatod is. – sz�lt oda Kagom�nak. Kagome nem felelt, de � tudta. Az eg�sz csak az�rt van, mert Inuyasha nem �t v�lasztotta. Mivel ezt nem nagyon akarta elmes�lni ink�bb kit�rt a v�laszad�s el�l. - Kagome – sama nem maradsz vel�nk. – t�rte meg a csendet Rin. - Rin… - - A nagy�r biztosan megengedi. – n�zett itt sz�pen gazd�j�ra, de mivel az nem felelt ezt igennek vette – Akkor maradsz? - - H�t nem is tudom… - - Vissza akar menni az �cs�mhez. – k�zvet�tett a szellem. - Nem… oda nem mehetek vissza… Nem az a baj, csak f�lek, hogy b�ntan�k valakit. – - Kagome – sama nem b�ntasz te senkit. – b�jt oda hozz� Rin. - K�sz�n�m. – simogatta meg a kisl�ny feje b�bj�t. - Akkor maradsz? – - Igen… maradok. De lenne egy k�rd�sem. Mi az �ti c�l? – - Naraku… - IV. fejezet Kagome ereje Kagome �l�ben Rinnel aludt el. H�v�s volt az �jszaka, �gy mindenki k�zel a t�zh�z telepedett. Egyvalaki volt m�r csak �bren. „Hogy lehet, egyetlen kicsi p�lc�val blokkolta a Toukijint. M�g ha d�monn� is v�ltozott, hogy n�vekedhetett meg ennyire az ereje. �s ez a ruha… A nyak�ban l�g� med�l, hold alak�. L�ttam m�r valahol ilyet, de nem tudom hol…” – gondolkodott Sesshoumaru �s eg�sz �jszaka nem tudott aludni. Reggel egy sik�t�sra �bredtek. - Mi�rt nem v�ltoztam vissza?! – ki�ltott Kagome, �s lenge �lt�zet�t pr�b�lta kieg�sz�teni. - Ink�bb lenn�l gyenge haland�? – k�rdezte cs�ndesen Sesshoumaru, mivel �szrevette a t�bbiek nem �bredtek fel a l�rm�z�sra. - Gyenge haland�? – gondolkozott el – Ink�bb legyek gyenge haland�, mint ember�l� d�mon. – - Pedig most az vagy. Egy d�mon. – - Tudom, de nem �rtem mi�rt nem v�ltoztam vissza. – - �gy �rted m�r m�skor is megt�rt�nt. – - Igen m�r k�tszer, de akkor nem voltam tudatomn�l. – - H�t akkor, kifejl�dt�l. Tudod ir�ny�tani az er�det. - Ir�ny�tani? – szomorodott el – Nekem nem kell ez az er�. – - Ostoba. – - Lehet, de �gy hogy megyek haza. Szia anya, id�k�zben d�mon lettem, de nincs semmi baj, hisz el�re meg volt j�solva. – - J�solva? Egy j�slat? – - Igen. Az eg�sz olyan hirtelen j�tt. Az egyik nap m�g otthon, a m�sikon meg r�m�lt emberek tekintete rajtam. – - Most m�r tudod milyen, de �n �lvezem. F�lnek, rettegnek t�lem. – - Nem �lvezed. Mag�nyos volt�l mindaddig, m�g Rinnel nem tal�lkozt�l. – - Hogy mer�szeled. – t�madt r� a Toukijinnel. Kagome a p�lc�val, ami hirtelen megjelent a kez�ben �szt�n�sen visszaverte a kardot, �s gazd�j�t h�rom m�terrel arr�bb rep�tette. - Bocs�nat, �n nem akartam. – futott a szellemhez. - M�g nem v�gezt�nk. – - Sesshoumaru nagy�r. – �bredt fel Rin. A szellem elrakta a kardot �s durc�san elment. Kagome csak �llt ott �s n�zett a kisl�nyra. Jaken is fel�bredt �s persze r�gt�n elkezdett panaszkodni, hogy neki a nagy�r soha nem mondja meg, hov� megy. - Kagome – sama… - kezdet Rin. - El�g lesz csak a Kagome. – - Rendben. Sz�val Kagome, elj�ssz velem vir�got szedni? – - Persze �r�mmel. – mosolygott a l�ny �s k�zen fogva elmentek a k�zeli r�tre. V. fejezet T�mad�s - Most meghalsz! – rontott neki Kagom�nak egy �t m�teres medv�re eml�keztet� szellem. Kagome csak felkapta a kajab�l� Rint �s futott vele, nagy meglepetts�g�re gyorsan. De nem el�g gyorsan a sz�rny be�rte �ket �s karmaival belehas�tott a l�nyba. Kagome elesett. A medve m�r lecsapott volna, de ekkor a l�ny hirtelen elord�totta mag�t. - Holdh�l�! – �s k�r�l�tt�k egy ez�st�sen f�nyl� v�d�pajzs jelent meg, ami a szellemet j� h�sz m�terre elrep�tette Ekkor �rkezett meg Sesshoumaru �s, vill�mgyorsan v�gzett a medv�vel, aki m�g nem t�rt mag�hoz. - Mi volt ez? – l�pett oda Sesshoumaru. - Ne… nem tudom, csak �gy j�tt. – dadogta Kagome – Rin j�l vagy? – terelte el a sz�t. - J�l. Nem esett bajom. – mondta vid�man, de m�g mindig g�rcs�sen szorongatta a s�rga-k�k vir�gokb�l f�z�tt koszor�t – Ezt neked csin�ltam. – tette Sesshoumaru fej�re. - K�sz�n�m nagyon sz�p lett. – - Kagome seg�tett. – Itt Sesshoumaru a l�nyra n�zett �s csak morgott egyet. Kagome nem �rtette mi baja, eg�sz v�gig ezen, r�g�dott, mik�zben visszas�t�ltak a t�borhoz.